Varga Bonifác – Kínai Csereév

Az interjú Hencz Tünde kérdéseire válaszol, aki többedmagával a Kempelen Farkas Gimnázium Iskolaújságát szerkeszti. Köszönöm Tünde felkeresését!

Miért döntöttél úgy, hogy cserediák leszel?

Nem volt teljesen tudatos az a döntés, hogy cserediák akarok lenni. Egyszerűen abban a korban voltam és jelenleg is vagyok, hogy világot akartam látni, többet akartam megtudni az életről, önmagamról. Emellett fontosnak tartottam, hogy feszegessem kicsit a határaimat. Kína mellett azért döntöttem, mert egyszerűen lenyűgözően szerteágazó a kultúrája és amit jelenleg alkotnak a 21. században az valami elképesztő. Eddig is így gondoltam, de mostanra már teljesen meg vagyok bizonyosodva arról, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy kipróbáltam milyen egy új, izgalmas életet felépíteni 1 év alatt.

Miben más az ottani emberek gondolkodásmódja?

Az ázsiai kultúra alapjaiban is eltér hazánk kultúrájától. A kultúra tovább örökítésé és ennek megőrzése, esetleges fejlesztése az, ami az emberek életmódját és mindennapi gondolkodásmódját meghatározza. Ezáltal a kínai életfelfogás is sok dologban különbözik a magyar életszemlélettől.

Amit először észrevettem és eleinte nem éppen egy pozitív dologként tekintettem erre a szokásra, az az, hogy a kínai diákok nem csak hogy hétköznap tanulnak, de hétvégén is különórákra járnak (matek, angol, fizika…). Ez alapvetően nem lenne egy rossz dolog, csak én, mint cserediák ezáltal nem tudtam a barátaimmal hétvégén összefutni, elmenni bulizni. Ez volt az első dolog, amin megdöbbentem és rá kellett eszmélnem, hogy ez nem Európa, itt keményen dolgoznak a diákok, hogy felvegyék őket egyáltalán egyetemre. Egy ekkora országban, amelyben évente több mint 9,5 millió diák érettségizik hihetetlen nagy hajtás van azért, hogy a diákok a legjobb egyetemekre kerülhessenek be.

Milyen furcsa szokások jellemzik az országot?

Elég nehéz helyzetbe kerülök, mikor ilyen kérdésekre kell válaszolnom. Megdöbbentő, de 1 év elegendő arra, hogy az ember felvegyen új, akár eleinte furának, nem testközelinek tűnő szokásokat. Ezáltal jelenlegi helyzetemben nehéz is megválaszolni ezt a kérdést, hiszen az év alatt asszimilálódtam annyira, hogy ne gondoljak ezekre a jellegzetességekre fura szokásként.

Ha egyet kéne említenem az az lenne, hogy a kínaiak az utazásnak a helyi ételek kipróbálását tekintik a vakáció fénypontjának. A helynek lehetnek nevezetes helyei, vagy lehet kiemelkedő történelmi múltja, de ha nincsen helyi specialitása, akkor oda nem megyünk. Ezért van az is, hogy a Kínaiak hihetetlenül bőséges szókinccsel tudják kifejezni magukat a helyi finomságokat illetően.

Milyen környezetbe kerültél? (család, város, iskola…) ?

Azt kell tudni, hogy én az évem alatt két családdal laktam együtt. Az első családommal nem igazán, de a második családommal olyannyira jól kijöttem, hogy a csereévem után Béla (Kelvin) elhatározta, hogy ő meg Magyarországon szeretne eltölteni egy évet. A jelen pillanatban is tartom a kapcsolatot a fogadó családommal és nyáron tervezem meglátogatni őket.

Hihetetlenül örültem annak is, hogy nem csak Kína, de a világ egyik legfejlettebb városába költözhettem, ami nem más, mint Sencsen. Nagyon sokat kaptam ettől a várostól, itt megismerkedhettem a kínai vállalkozói gondolkodásmóddal. Ugyanakkor a szuperfejlett, high-tech város nem igazán hasonlított az elképzelt kínai kulturális városokra, amelyekről a történelem mesél.

Mikor elindultam az a vágy égett bennem, hogy felfedezzek egy új kultúrát. Cserediákként az ember elképzelhetetlenül sok új emberrel és kultúrával találkozhat az év során. Nem csak a fogadó ország kultúrájába lát bele az ember, de más cserediák életébe és szokásaiba is beletekinthet. Ugyanakkor nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy az iskolámban én leszek az egyedüli cserediák. Rajtam kívül másik 2800 kínai gyerek járt suliba, és így, hogy én voltam az egyedüli külföldi, kénytelen voltam a kínai kultúrával érintkezni. Jobban nem is történhetett volna a dolog, pillanatok alatt szereztem barátokat, tanultam Kínaiul és bele is vetettem magam a kínai diákéletbe.

Miért éppen…?

Hogy miért éppen Kína? Egyszerű… eleinte Japánba akartam menni. Haha. 😊

De mégis itt kötöttem ki. Ez úgy történt, hogy a cserediák program, amivel menni szerettem volna nem engedett 18 éves diákot ki Japánba, így az, hogy a karate szülőföldjén elmélyíthessem harcművészet tudásomat elúszott.

A többi felajánlott ország között ez nagyon izgalmas kalandnak hangzott, ezen felül már sok mindent hallottam a kínai hagyományokról és az ország XX-XXI. századi fellendüléséről. Úgy voltam vele, ha valamilyen új kultúrát úgy is megismerek majd az év alatt, akkor az élményeimből még a későbbiekben hasznot is tudjak húzni és fel tudjam használni az itt megszerzett tudásomat. Jelen pillanatban is Kínában vagyok, most Sanghajban töltök egy fél évet. A célom, hogy bárkivel, bármikor és bármilyen témáról tudjak kommunikálni (mandarinul). A jövőben ezen felül szeretném segíteni a Magyar-Kínai kormányközi kapcsolatok elmélyítését.

Más országok is felmerültek?

Nagyon vonzónak találtam a latin-amerikai kultúrákat is, ugyanakkor, úgy érzem, hogy ezen országok nem teljesen szolgálták volna az ideális énképemhez való közelebb jutást.

Hogy álltak hozzá a szüleid?

Borbála húgom külföldi cserediák éve után, szüleim teljes mértékben engedték, és támogatták terveimet. Édesanyámat viszont amellett, hogy támogatott kicsit megrémítette Ázsia, Kína gondolata, túl messze van és túl nagy, gondolta. Édesapám nagy kitörési lehetőségként látta azt, ha megtanulom a mandarin nyelvet. Ő már látta azt, amit én csak később realizáltam: Kínáé a jövő, nagy sebességgel törnek előre és megállíthatatlan a fejlődésük. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy mindenben támogatnak és támogatták elképzelésemet. Nekik köszönhetem mindazt, akivé váltam és amit eddig elérhettem az életben!

Nehéz volt visszailleszkedni?

Ahogy hazaérkeztem dobtam egy Welcome Party-t magamnak, haha 😊. Nagyon jól sikerült, és jó volt újra látni barátaimat, szeretteimet egy év után. Ezután egyik nagyon jó barátommal már az első hónapban elkezdtünk egy új projekten dolgozni, így nagyon sikeresen indult be újra Magyarországi életem.

Én a jelen pillanatot élvezem, teljes mértékben ki akarom használni a napot, így nincs idő pihenésre az életemben. Visszailleszkedésről nem volt szó, inkább csak úgy tűnt mintha akkoriban megállítottam volna az életemet és most egy gombnyomásra újraindítottam Magyarországi életem filmjét. Nagyon izgalmas év telt el és egy legalább ilyen jó év elébe néztem, amelyben olyan dolgokat valósíthattam meg amikről nem is képzeltem volna. Többek közt páran összeraktunk 5 új projektet és létrehoztunk egy vállalkozást, emellett felvettek a Corvinus egyetemre.

Még mindig tartod a kinti barátaiddal/családoddal a kapcsolatot?

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sikerült kiépíteni egy pár igazán jó kapcsolatot a csereévem alatt. A jelen pillanatban is rendszeresen tartom 2 jó barátommal a kapcsolatot. A fogadó családommal is havonta, két havonta sikerül összeegyeztetni egy videóhívást, nagyon hálás vagyok értük, és nekik, hogy ott tölthettem életem egyik legjobb évét náluk. Több barátommal is kommunikálok, de jóval kevesebb alkalommal, mint a fentiekkel.

Ezen felül megfogadtam, hogy minden évben visszamegyek legalább egyszer Sencsenbe barátaimhoz. Eddig szerencsésen sikerült is tartanom fogadalmamat.

Mennyire tudtál megtanulni az adott nyelven?

Fontosnak tartottam az elejétől kezdve, hogy megtanuljak az ország nyelvén. Úgy vagyok vele, hogy ez egy olyan lehetőség, amit, ha nem használunk ki, nem jön vissza. Amit még észrevettem, hogy minél többet tudtam, annál többet tudtam megérteni a kultúráról és az egész nemzet gondolkodásmódjáról. Ahogy többet tudtam meg ugyanakkor rájöttem, hogy mennyire nem tudok még semmit, ami még több tanulásra sarkalt engem.

Ahogy mondtam, nincs megállás, én megfogadtam, hogy leteszem a kínai C1-es nyelvvizsgát az év végén. Ezt még kint sikerült is megcsinálnom és ezzel együtt térhettem haza. Most a C2-es nyelvvizsgámon dolgozok, ugyan még fejlesztenem kell a szókincsemet, de úgy érzem, hogy jól haladok és májusra meg lehet a mandarin C2-es nyelvvizsga.

Egy-két emlékezetes pillanatot megosztanál az évből?

Nagyon nehéz megnevezni a sok közül. A rossz pillanatok nem maradtak meg az emlékezetemben, inkább csak annyi, hogy mit tanultam belőlük. A jó pillanatok felerősödtek és szívesen őrzőm őket a memóriámban.

Emlékszem arra a pillanatra, amikor igazán megértettem, hogy érdemes megtanulni a nyelvet egy teljesen más szinten. Január környékén egyik este a fogadó apámmal teázgattam mikor elkezdett mesélni a kínai hagyományok vonzatáról, és ezek érvényesüléséről az emberek életében. Az én kínaim akkoriban nem volt a legjobb, ő nagyon jól beszélt angolul, viszont, hogy igazán megértsünk egy beszélgetést az adott nyelven, nem csak a nyelvnek az ismeretével kell, hogy rendelkezzünk.

Akkor értettem meg, hogy a nyelv egy eszköz arra, hogy megértsek mélyebben dolgokat, hogy kapcsolatot tudjak teremteni emberekkel és kultúrákkal. Önmagában a nyelv nem hasznos, ezáltal viszont többet tudtam megtanulni a történelmükről, és egy háttértudást szereztem, hogy megértsem akár a kínai vicceket is. 😊

Varga Bonifác Péter

2019.04.06

Shanghaj, Kína

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s